A felnőtt- és gyerekkori idegrendszeri betegségek gyógyításának hatékonyabbá tételét szolgálja a Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratórium.

Régen ismert, hogy a nem megfelelő táplálkozás károsítja az idegrendszer fejlődését. A múlt század közepén fedezték fel phenylketonuriás gyermekeknél, hogy a nem megfelelő táplálás következtében szellemii károsodás alakul ki. Ismert, hogy az alultápláltság, a vashiány esetén károsodik a mentális fejlődés. A táplálkozás és a mentális funkciók közötti kapcsolat lehetősége közismert.

Beszélgetés Janszky Józseffel, a PTE Neurológiai Klinikájának igazgatójával, a Magyar Epilepszia Liga elnökével a február 14-i világnap alkalmából.

Az Egyesült Államokban emelkedik a koraszülések aránya, derül ki az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja új jelentéséből, amit az atv.hu idéz.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

A fogzománc érintettségét a bélben, illetve a táplálékban található fehérjék ellen termelt antitestek is létrehozhatják.

Új kutatási programjához várja 14-16 éves fiatalok jelentkezését a Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete és az Agyi Képalkotó Központ, jelzi a Qubit.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.